Mikor találkoztál életedben először a fotózással, és milyen hatással volt rád ez az élmény?

Már gyerekkoromban magával ragadott a fotózás világa, amikor még csak filmes fényképezőgépek voltak elérhetők. Az igazi szenvedélyem azonban akkor ébredt fel, amikor megjelentek az első, bárki számára elérhető néhány megapixeles kompakt digitális fényképezőgépek. Ezek az eszközök lehetőséget adtak arra, hogy azonnal láthassuk az elkészült fotókat, anélkül, hogy először elő kellett volna hívni a filmet. Kezdetben nagyon kezdetleges képeket készítettem, és szinte minden hibát elkövettem, amit egy kezdő elkövethet.

Az első időkben a fotós oldalakra feltöltött képeimre érkező negatív hozzászólások bántottak. Idővel azonban ráébredtem, hogy ezek a kritikák valójában építő jellegűek voltak, és segítettek abban, hogy fejlődjek. Ez a felismerés időt és türelmet igényelt, de végül a fotózás iránti szenvedélyem és kitartásom meghozta a gyümölcsét.

Elsősorban portrékat készítesz – fotós berkekben sokan gondolják úgy, hogy ez a legnehezebb műfaj. Mi motivál téged arra, hogy megörökítsd az emberi arcokat? Mit szeretnél megmutatni a képeiddel?

Szinte minden műfajt kipróbáltam már: makrofotózást, természetfotózást és tájképfotózást egyaránt. Bár mindegyik terület vonzó számomra, a portréfotózás ragadott meg leginkább, és a jelenlegi felszerelésem is főleg erre a területre alkalmas. Eddig csak a saját ismerőseimet, barátaimat fotóztam, és mindig örömmel tölt el, amikor látom, hogy elégedettek a róluk készült felvételekkel. Különösen szívmelengető érzés, amikor azok is, akiknek kevés az önbizalmuk, örömüket lelik a róluk készült képekben; ez a portréfotózás egyik legnagyobb pozitívuma.

Úgy érzem, hogy ebben a műfajban hatalmas mozgástér van, mind stílusban, mind technikailag. Jelenleg például egy víz alatti portréfotózás gondolatával játszom, bár ehhez sajnos még nincs meg a megfelelő felszerelésem. Amint sikerül elkészítenem egy ilyen fotót, biztosan benevezem a CEWE Photo Award pályázatára.

A CEWE fotópályázatán egy önarcképpel lettél havi győztes – mesélnél erről a képről, és a készítés körülményeiről?

Ez egy spontán készült önarckép, mivel éppen nem volt kéznél egyik modellem sem. Az egyik kedvenc fotósom, Irene Rudnyk, aki gyakran használ természetes fényt a képeihez, egy videóban bemutatta, hogyan készített gyönyörűen megvilágított portrét pusztán az ablakon beszűrődő fénnyel. Egy reggel, amikor csoda szép fényviszonyokra ébredtem, úgy döntöttem, hogy itt az ideje kipróbálni ezt a technikát.

Mivel még nem vagyok tapasztalt fotós, sokat kísérletezek. Ehhez a képhez felállítottam az állványt a kamerával, majd a telefonommal wifin keresztül csatlakoztam hozzá. Így a kezemben lévő telefonon keresztül figyelhettem, mit lát a kamera. Elkezdtem a fejemre húzni a függönyt, és amikor úgy láttam, hogy a fényviszonyok és a beállítások megfelelőek, a telefonomat használtam kioldóként, hogy elkattintsam a kamerát. Ebben a fotóban volt némi tudatosság, de a szerencse is nagy szerepet játszott. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha bármilyen díjat nyerek vele, hiszen csak egy játék volt.

Ez az önarckép, amely egyszerre volt spontán és gondosan megtervezett, végül meghozta számomra a havi győzelmet a CEWE fotópályázatán.

Mire tervezed felhasználni a CEWE Photo Award 2025-on nyert vásárlási utalványodat?

A tavalyi CEWE Photo Award 2023 pályázaton az egyik fotóm bekerült a legjobb 1000 közé, amire nagyon büszke vagyok. Az akkori nyereményemet egy gyönyörű CEWE FOTÓKÖNYV-re váltottam be, amelybe összegyűjtöttem az addigi munkáimat. A mostani nyereményemmel is hasonló terveim vannak. Előbb azonban szeretnék még néhány új képet készíteni, hogy friss inspirációval gazdagíthassam a fotókönyvemet. Köszönöm, hogy a fényképem elnyerhette a CEWE Photo Award május havi magyar győztesének járó díjat.

Mennyi tervezés előzi meg egy-egy képed elkészülését? Előfordult már, hogy teljesen mást képzeltél el, de a körülmények miatt valami sokkal jobb született?

Szeretem előre megtervezni, hogy milyen stílusú képet fogok készíteni, de éppen ez a fotózás szépsége, hogy mindig történhet valami váratlan, ami megváltoztatja az eredeti elképzelésemet. Gyakran előfordul, hogy a végeredmény felülmúlja a várakozásaimat, de olyan esetek is vannak, amikor az alapos tervezés ellenére közbeszól az időjárás vagy más váratlan tényező. Azokra a képeimre vagyok a legbüszkébb, amelyek elkészültében a véletlen nagyobb szerepet játszott, mint a tudatos tervezés, hiszen ezek általában érdekesebb látványvilágot eredményeznek.

Jelenleg főként kísérletezem a fotózással, és még kevésbé érzem magam tudatos alkotónak. Például, az egyik ilyen spontán fotózásunk alkalmával a barátnőm fürdőszobájában, éppen egy liter tejjel kísérleteztünk. Unatkoztunk, és eszünkbe jutott, hogy van kád, van tej, és nálam van a fényképezőgépem – ebből a fotózásból született az a kép, amely végül bekerült a tavalyi CEWE Photo Award legjobb 1000 fotója közé. Ezek az alkalmak is bizonyítják, hogy néha a legjobb ötletek és képek a legváratlanabb helyzetekből születnek.

Főként női arcokat, testeket ábrázolnak a képeid. Mostanság sok szó esik a nőiség kérdéséről – feminizmus kontra hagyományos szerepek, egyedülálló nők helyzete, női politikusok, női vezetők a társadalomban, stb. Te milyen oldalról közelíted meg ezt a témát?

Én csak szép képeket szeretnék készíteni! Kétféle stílus áll hozzám közel: az egyik a romantikus fine art stílus, a másik a meghökkentő, darkos látványvilág. Szívesen komponálok nyomasztóbb hangulatú képeket is, de számomra fontos, hogy a modell ezeken a fotókon is szépnek érezze magát. Nekem is kevés az önbizalmam, és sok barátom is hasonló cipőben jár. Ezekkel a képekkel meg tudom mutatni nekik, hogy nem kell fotómodellnek lenniük ahhoz, hogy jól nézzenek ki, és ezáltal egy kis önbizalmat is adhatok nekik.
Később szeretnék majd mélyebb mondanivalójú képeket is készíteni, de jelenleg az a célom, hogy tanuljak, fejlődjek, és hogy a modellek elégedettek legyenek azzal, amit látnak.

Jól gondolom, hogy az önarcképek mögött erős önismereti utazás rejlik? Milyen érzések kavarognak benned, amikor ezeket a fotókat készíted?

Valóban, az önarcképek készítése gyakran mély önismereti utazás. Kimondottan frusztráló élmény, mert magammal mindig sokkal kritikusabb vagyok, mint másokkal. Emiatt nem is készítek túl gyakran fotókat a saját arcomról. Azonban az önarcképem úgy tűnik, mások tetszését is elnyerte, ami pozitív visszajelzés számomra. Lehetséges, hogy néhány jövőbeli ötletem megvalósításához újra használni fogom a saját arcomat is, ha éppen nincs más jelentkező.

Milyen géppel dolgozol? Milyen gyakran szoktál fotózni?

Jelenleg egy Canon 77D-vel dolgozom, amely egy alsó-középkategóriás gép, de számomra tökéletesen megfelel. Mellé egy 50mm-es objektívet használok, és ebből a felszerelésből igyekszem a lehető legtöbbet kihozni. Mostanában ritkábban jut időm a fotózásra, mert kevés a szabadidőm, de idén nyáron szeretnék újra több időt szánni erre a szenvedélyemre.

Milyen formában tárolod a képeidet? Családi, baráti pillanatok megőrzésére szoktál fotókat nyomtatni vagy fotókönyvet készíteni, ajándékozni?

Az emlékek megörökítése mindig is rendkívül fontos volt számomra, ezért rendszerint én töltöm be a családi események hivatásos fotósának szerepét. Bár ilyenkor kevesebb figyelmet fordítok a művészi beállításokra, mégis örömmel nézegetem vissza a karácsonyokon, születésnapokon készült fotókat. Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel az igény a képek kinyomtatására, hiszen egy fotókönyv, vászonkép vagy naptár örökre megőrzi a kedves pillanatokat.

Korábban nem igazán nyomtattam ki a képeimet, de a tavalyi CEWE nyereményem után teljesen megváltozott a hozzáállásom. Az általam készített fotókönyv annyira igényes és szép lett, hogy most már sajnálom, amiért korábban nem készítettem ilyet. Nagy sikert arattak a családban a díszdobozos retró fotók is, amelyekből mindenki választhatott magának egy-egy kedves emléket.

Ezek az apró ajándékok valóban különleges élményt nyújtanak, és örökre megőrzik a legszebb emlékeinket.